Római konyha

Ez a kép egy rekonstruált római ház konyhájában készült. A hasonlóság a magyar népi kemencékkel és takaréktűzhelyekkel szembeötlő. Ráadásul a kemence mögött kémény is van. Az egész vályogból tapasztással készült, az alsó része festett. A tévő, mintha csak a magyar alföldi búbosban lenne.

A füst elvezetésére ugyanazt a technikát alkalmazták a konyhában, mint a falfűtésnél. Előregyártott, üreges, égetett agyag elemeket használtak. A kemence belsejében a füstcső oldala is nyitott, így jutott a füst a kéménybe. A füstcső a tetősík fölé nyúlt, ahol kis házat formáló, de az ablakaiban áttört galambdúchoz hasonló kerámia fedi le. És ezt időszámítás után kb. 300-ban! Ez azért érdekes, mert a füst elvezetését a Római Birodalom bukása után nem, vagy másképp oldották meg, amíg újra fel nem találták. A háromlábú szék mintha a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban lenne. De nem ott van és nem is Aqvincumban. A fénykép Ausztriában, Carnuntumban (mai neve: Deutsch Altenburg) készült. Ott két házat újjáépítettek az eredeti technológia használatával a régészeti feltárás adatai alapján. A képen látható kemence a takaréktűzhellyel egy előkelő ház konyhájában áll.

A másik ház egy textilkereskedőé volt. A konyhában nincs kemence, de van két tűzhely. Nem annyira elegáns, mint az előkelő házban, de itt is van kémény.

Van egy római szakácskönyvem. Ha valakit érdekel, írok arról is. Előzetesben annyit elárulok, hogy nagyon szerették már akkor is az édességeket. Cukor helyett mézzel.