2010. február 3., szerda

Takaréktűzhely

Még a nyáron úgy döntöttem, hogy családom engedélyével a házon kívülre építek egy sparherdet. Mit is?

Azt hiszem, a név magyarázatra szorul a mai olvasónak. A sparherd szót láttam már leírva sparherdt alakban, kiejtve sparheltnek hangzik, a magam részéről a takaréktűzhely elnevezésre szavazok. Miért „takarék"? Mert nagyon takarékos. Legalábbis a kemencéhez képest. A befűtés után szinte azonnal meleg a platni, és amíg a tűz ég, meleg is marad. Az első befűtés alkalmából készítettem rajta egy kis bolognai lasagne szószt, és besamelmártást is hozzá, megpirítottam a húst, aztán a sütőben megsütöttem a lasagne-t. Ehhez mindössze öt hasáb fát kellett eltüzelni. Az én tűzhelyem a házon kívül van, mint egy nyári konyhában, de ha benn lenne, akkor tekintélyes mennyiségű energiát is megtakaríthatnánk a fűtésből. Így azt hiszem nyilvánvaló, hogy a takaréktűzhely miért takarékos.

A takaréktűzhely nemrég ment ki a divatból, de mostanában újból kezdjük felfedezni az előnyeit. Lehet kapni azt is, amit még sokan saját emlékeikből is felidézhetnek, de láttam olyan változatot, ami kazánként hasznosítja a felesleges hőt, így összeköthető a meglévő fűtési rendszerrel is.

Azt hiszem érdemes megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy büszkék lehetünk a hazai takaréktűzhelyekre, ez nem Magyar találmány.

Ime egy Római kori Carnuntumból.





Nálunk a pincében sokáig hevert egy már nem létező sparherd régi, rozsdás még megmenthető platnija, ajtaja, és hamurácsa. Nem sok, de legalább valami. Valaki régen a kezembe nyomott egy kályhából származó sütőt, ami itt-ott lyukas volt, de a kerete, és az ajtaja viszonylag épen megmaradt. Ezeket a rozsdakupacokat kerülgettem a pincében, amíg el nem jött az idő, hogy új életre keljenek.

Két hét szabadságból egy hetet szántam az építésre, ami nem tűnt rövidnek, mert feltételeztem, hogy három kemence megépítése után már vagyok annyira tapasztalt, hogy nem érhetnek meglepetések. Ez az elmélet később tévedésnek bizonyult, az egyből kettő lett.

Amikor összeállt a fejemben a koncepció, megkértem apósomat, aki lakatos, hogy segítsen a fémalkatrészek felújításában. Ekkor derült ki, hogy a tűztér és hamuzó ajtó nem felhasználható, és a hamurács is olyan rozsdás, hogyha lekaparnánk róla a barna részeket, akkor nem maradna belőle semmi. Selejtezés után maradt a platni a keretével és a sütő ajtaja. A sütő dobozt újra kellett építeni, ami nem is baj, mert így jobb lett, mint új korában. Készült hozzá való tepsi is.

Ennek következtében koncepcióváltásra volt szükség, meg kellett venni a hiányzó ajtókat és a hamurácsot. Szerencsére találtam egy olyan boltot, ahol mindent megkaptam. Csakhogy a kályhába való ajtók igen nehezen illeszthetők a tapasztott technikával készített falba, így egy darabig eltartott, mire ismét megszületett a terv.

Végül is egy igazi hibrid rajzolódott ki, ami ötvözi a kemence és a kályha elemeit. Itt említem meg, hogy a tűzhely testét egy fém keretbe építettem be.Ugyanis a sarokban lévő téglaépítményt nem akartam teljesen lebontani, hanem az lett a láb, viszont az építmény egyik sarka a levegőben lóg. Ezért kellett egy tartószerkezet, ami statikailag, és hőtágulás szempontjából is megfelel az elvárásoknak. Ha a földről kezdtem volna az építést, akkor nem lenne fémkeret, de így egyszerűbbnek tűnt.

Apósom átadta a fémkeretet, amit a kijelölt helyre rögzítettem alapos festés és vízszintezés után. Aztán kezdődött az építkezés. Felhasználtam a hely kialakítása miatti bontásból származó téglák és a törmelék jelentős részét is hőtároló rétegként. A falakat a jól bevált cserepes, vályogos technológiával raktam, kivéve azt az oldalt, ahol a kályhaajtók vannak, mert oda samott-téglát tettem, amibe az ajtó tartókarmainak a helyét pontosan bevéstem úgy, mintha kályha lenne. A tűztér is samottból készült, mint a kályhában. A fémalkatrészek, a vályogba rakott samott-téglák és a cserepek illesztése sok kérdést felvetett, amire végül megtaláltam a választ, így a tűzhely kifogástalanul működik.

Az építési terület.





Indul az építés, meg van az alap és a hamutér. Igen, ott hátul törött kávéscsészék vannak, egy régen kiselejtezett készlet hasznosul, mint hőtároló réteg.





A szerkezet kész, a platni kell rá, és a külső tapasztás.





Már látszik az alagút, illetve az építés vége.





A képen látszik, hogy ha jobbról nézem, kályha, ha elölről, akkor valami hagyományos kemence féle, ha felülről, akkor takaréktűzhely.




És a próbaüzem.


9 megjegyzés:

Belly írta...

Köszönöm.
A férjem is ilyenben gondolkodik,jól jött nei a segítség!

Névtelen írta...

Nekem tetszik! Kérdésem, hogy a füstelvezetést hogy oldotta meg? A képeken nem látom...

Szamosi László írta...

Örülök, hogy tetszik. A füst elvezetése ebben az esetben egyszerű volt, mert a tűzhely rövidebb, falfelöli oldala az egyik kemence füst szekrényének támaszkodik (légréssel), így elég volt nagyjából középmagasságban áttörni a falat, és betenni egy csövet. A második (a Római tűzhelyet nem számítva) képre kattintva, nagyméretben jól látszik a cső. Akinek erre nincs lehetősége, az nyugodtan bekötheti a szerkezetet egy szabványos jkályhacsővel is.

Névtelen írta...

Köszönöm én is a képeket a sparheltről, nekem csak annyi lenne a kérdésem, hogy (jelenleg mi is egy hasonló "gyári" mini sparhelttel fűtünk-főzünk) ahol betette a füstcsövet ugyebár ott van a kályha sütő része, csak azt nem értem, mert ez a képeken sem látszódik, hogy sütőszekrényt épített be? Mert ha a füst ott távozik akkor a sütendő dolgok felett megy az ki? Ha esetleg egy rajz segítségével bemutatná az építés egyes folyamatait azzal nagy segítségemre lenne! Még egy kérdés: a cseréprész építéséhez jó az egyszerű tető cserép is?

Szamosi László írta...

Sajnos nincs olyan képem, amin a füstelvezetés jól látszana. A második képen a keret takarásában észrevehető a füstcső, ami a falból áll ki. A füstelvezetés magassága a sütőhöz képest valóban döntő abból a szempontból, hogy hol melegíti a füst a szekrényt. Az átvezetés a sütő oldalának alsó harmadára esik. Így a füst alul is és felül is megkerüli a sütőt. Sokat töprengtem azon, hogy tegyek-e bele füstterelőt, de aztán úgy döntöttem, hogy teszek, ha szükséges. Eddig nem vettem észre, hogy kellene. A sütő alul és felül egyenletesen melegszik.
A cserép egyszerű hódfarkú tetőcserép, építési maradék.

Névtelen írta...

Köszönöm a válaszát nagyon hasznos volt az építés szempontjából! már csak egy-két kérdés erejéig zavarnám: a kályha ajtót, hamuzót és a sütő dobozt újonnan vette vagy az is már megvolt valahol otthon a pincében? :) ha esetleg tud egy jó helyet ahol lehet használtan venni alkatrészeket szívesen venném a segítségét ismételten... :) Maradok tisztelettel: Feczer Tibor Ádám

Szamosi László írta...

Hát igen. Visszaolvastam a bejegyzést és valóban kissé zavaros a történet. Nekem voltak alkatrészeim, pl. rostély, és egy régi kályhába való sütődoboz. A rostélyról elkezdtem lekaparni a rozsdát, de mire lejött róla, nem maradt belőle szinte semmi. A régi takaréktűzhely ajtajai is hasonló állapotban voltak, ezért az ajtók, a rostély újak. A sütődobozon nem volt annyi rozsda, de több volt rajta a lyuk, mint a tésztaszűrőn. Viszont az ajtaja és a keret jó állapotban volt, csak le kellett csiszolni, és új dobozt építeni hozzá. Ahol vettem Solymáron a kályhaajtókat, lehetett kapni sütődobozt is, de nem vettem, inkább vállaltam a kihívást.

Névtelen írta...

Ismételten zavarnám egy ici-picit... A kérdésem az lenne, hogy a cserepeket milyen habarccsal illesztette össze? Vagy sima vályogot használt? S a cserepeket milyen méretűre törte össze? vagy ez szabadon választható? Kíváncsi lennék a véleményére azzal kapcsolatban, hogyha én építek egy kályhát mondjuk sima régi kisméretű bontott téglából azt érdemes-e körbe burkolni cseréppel, jobban tartja-e a meleget, vagy felesleges a tégla és mehet egyből cserépből az egész? továbbra is maradok tisztelettel: Feczer Tibor Ádám

Szamosi László írta...

Kedves Tibor Ádám!

Egyáltalán nem zavar. Egyszerű vályogot használtam mindenhol, szerintem annál jobbat azóta sem találtak ki erre a célra, de vannak akik kísérleteznek mással is. Én azért szeretem a vályogot, mert a cserép és a tégla is agyagból van, így amikor a vályog kiég, hasonló anyagokat kapunk. Ezzel jó a tapasztalatom, ingyen van, tehát nem látom értelmét a váltásnak. EZ nem azt jelenti, hogy ne lehetne más bűvös anyagokat kipróbálni, de abban nem tudok segíteni.
Láttam már pár példát téglakályhára, ezek működő szerkezetek, nem kell hozzá cserép, a tégla elég jól tartja a meleget, nem véletlenül azt használták régen is lábmelegítőnek. Kötésben rakva a kályhatest nem reped meg, ha jó minőségű a tégla. Viszont azzal a kérdéssel, hogy elhagyható-e a tégla, és elég-e a cserép, bevallom, meglepett. Erre még nem láttam példát, de teljesen működőképes lehet, csak ügyesen kell használni a cserepeket. A méret nem igazán számít, a falvastagságra kell figyelni. Azt hozzá teszem, hogy azért nem építettek kályhát cserépből, mert elég lassan halad az építkezés. A kemencéhez kiváló, mert például az alföldi búbosnál egy szép, nagy lefordított bögrét építünk fel körönként. A kályhában, hogy hatékony legyen, járatok kellenek, ahol a füst is leadja a hőt.
Végülis a cserépből épített kályha szerintem működőképes, érdekes ötlet. Ki kéne próbálni.