2010. február 3., szerda

Takaréktűzhely

Még a nyáron úgy döntöttem, hogy családom engedélyével a házon kívülre építek egy sparherdet. Mit is?

Azt hiszem, a név magyarázatra szorul a mai olvasónak. A sparherd szót láttam már leírva sparherdt alakban, kiejtve sparheltnek hangzik, a magam részéről a takaréktűzhely elnevezésre szavazok. Miért „takarék"? Mert nagyon takarékos. Legalábbis a kemencéhez képest. A befűtés után szinte azonnal meleg a platni, és amíg a tűz ég, meleg is marad. Az első befűtés alkalmából készítettem rajta egy kis bolognai lasagne szószt, és besamelmártást is hozzá, megpirítottam a húst, aztán a sütőben megsütöttem a lasagne-t. Ehhez mindössze öt hasáb fát kellett eltüzelni. Az én tűzhelyem a házon kívül van, mint egy nyári konyhában, de ha benn lenne, akkor tekintélyes mennyiségű energiát is megtakaríthatnánk a fűtésből. Így azt hiszem nyilvánvaló, hogy a takaréktűzhely miért takarékos.

A takaréktűzhely nemrég ment ki a divatból, de mostanában újból kezdjük felfedezni az előnyeit. Lehet kapni azt is, amit még sokan saját emlékeikből is felidézhetnek, de láttam olyan változatot, ami kazánként hasznosítja a felesleges hőt, így összeköthető a meglévő fűtési rendszerrel is.

Azt hiszem érdemes megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy büszkék lehetünk a hazai takaréktűzhelyekre, ez nem Magyar találmány.

Ime egy Római kori Carnuntumból.





Nálunk a pincében sokáig hevert egy már nem létező sparherd régi, rozsdás még megmenthető platnija, ajtaja, és hamurácsa. Nem sok, de legalább valami. Valaki régen a kezembe nyomott egy kályhából származó sütőt, ami itt-ott lyukas volt, de a kerete, és az ajtaja viszonylag épen megmaradt. Ezeket a rozsdakupacokat kerülgettem a pincében, amíg el nem jött az idő, hogy új életre keljenek.

Két hét szabadságból egy hetet szántam az építésre, ami nem tűnt rövidnek, mert feltételeztem, hogy három kemence megépítése után már vagyok annyira tapasztalt, hogy nem érhetnek meglepetések. Ez az elmélet később tévedésnek bizonyult, az egyből kettő lett.

Amikor összeállt a fejemben a koncepció, megkértem apósomat, aki lakatos, hogy segítsen a fémalkatrészek felújításában. Ekkor derült ki, hogy a tűztér és hamuzó ajtó nem felhasználható, és a hamurács is olyan rozsdás, hogyha lekaparnánk róla a barna részeket, akkor nem maradna belőle semmi. Selejtezés után maradt a platni a keretével és a sütő ajtaja. A sütő dobozt újra kellett építeni, ami nem is baj, mert így jobb lett, mint új korában. Készült hozzá való tepsi is.

Ennek következtében koncepcióváltásra volt szükség, meg kellett venni a hiányzó ajtókat és a hamurácsot. Szerencsére találtam egy olyan boltot, ahol mindent megkaptam. Csakhogy a kályhába való ajtók igen nehezen illeszthetők a tapasztott technikával készített falba, így egy darabig eltartott, mire ismét megszületett a terv.

Végül is egy igazi hibrid rajzolódott ki, ami ötvözi a kemence és a kályha elemeit. Itt említem meg, hogy a tűzhely testét egy fém keretbe építettem be.Ugyanis a sarokban lévő téglaépítményt nem akartam teljesen lebontani, hanem az lett a láb, viszont az építmény egyik sarka a levegőben lóg. Ezért kellett egy tartószerkezet, ami statikailag, és hőtágulás szempontjából is megfelel az elvárásoknak. Ha a földről kezdtem volna az építést, akkor nem lenne fémkeret, de így egyszerűbbnek tűnt.

Apósom átadta a fémkeretet, amit a kijelölt helyre rögzítettem alapos festés és vízszintezés után. Aztán kezdődött az építkezés. Felhasználtam a hely kialakítása miatti bontásból származó téglák és a törmelék jelentős részét is hőtároló rétegként. A falakat a jól bevált cserepes, vályogos technológiával raktam, kivéve azt az oldalt, ahol a kályhaajtók vannak, mert oda samott-téglát tettem, amibe az ajtó tartókarmainak a helyét pontosan bevéstem úgy, mintha kályha lenne. A tűztér is samottból készült, mint a kályhában. A fémalkatrészek, a vályogba rakott samott-téglák és a cserepek illesztése sok kérdést felvetett, amire végül megtaláltam a választ, így a tűzhely kifogástalanul működik.

Az építési terület.





Indul az építés, meg van az alap és a hamutér. Igen, ott hátul törött kávéscsészék vannak, egy régen kiselejtezett készlet hasznosul, mint hőtároló réteg.





A szerkezet kész, a platni kell rá, és a külső tapasztás.





Már látszik az alagút, illetve az építés vége.





A képen látszik, hogy ha jobbról nézem, kályha, ha elölről, akkor valami hagyományos kemence féle, ha felülről, akkor takaréktűzhely.




És a próbaüzem.