Sok száz évvel ezelőtt már jobb megoldás volt. Ha elővesszük a szakirodalmat, akkor például azt olvashatjuk, hogy akkor kell a kenyeret bevetni, ha az alja szikrázik. Ez érthető is, meg nem is.
Másik kérdés, hogy miért sütünk lángost (itt a lángos nem azt az olajban sült ropogóst jelenti, amit zsírpapírban lehet kapni mindenfélével a tetején). Mert finom és mert fontos szerepe van a hőmérésben. A kenyérsütésben nem a tészta elkészítése, vagy maga a sütés a kihívás, hanem az, hogy pont akkorra keljen meg a tészta a szakajtóban, amikorra a kemence is kellő hőmérsékletű. Ezen a hőmérő nem segít, mert a felfűtés két-három órát vesz igénybe, míg a kenyértészta előkészítése egy-másfél óra. Tehát, az egyik folyamat már megkezdődött, amikor a másikat is kezdeni kell, hogy a kellő időben legyen minden rendben.
A harmadik kérdés: tudhatjuk-e hőmérő nélkül, hogy pontosan mikor elég meleg a kemence a sütéshez? Nem.
De akkor hogyan lehet mégis megbízhatóan kenyeret sütni? Aki már megpróbált kenyeret sütni kemencében vagy sütőben, az tudja, hogy az első próbák nem pont olyanok, amilyennek tervezte. Ennek az oka, hogy az egészhez kell egy nagy adag tapasztalat is. Nem véletlen, hogy annak idején ezt nem bízták akárkire, mert ha nem sikerült, akkor egy hétig azt kellett enni. A háziasszonyok annak idején kisgyerekkorukban kezdték a tapasztalatgyűjtést. Nekünk erre nincs időnk.
Nem húzom tovább, a megoldás a következő: A kemencét általában túl kell fűteni egy kicsit, de óvatosan. Ezután a tésztából előre előkészített kis darabot kinyújtogatjuk kézzel, nagyjából kerek formájúra, és amikor a hamut kivettük, betehetjük a lángosnak valót. Ez hamar kisül, ha a kemence melegebb a kelleténél vagy lassabban, ha nem. Ez elég világos jelzés a hőmérsékletet illetően. Ha gyorsan sült a lángos, akkor még várhat a kenyér bevetése, ha lassabban, akkor jöhet a kenyér. Rossz hír, ha nagyon lassan sül meg a tészta, mert akkor nem érte el a kemence a kellő hőmérsékletet, és ilyenkor bizony a kenyértésztának várni kéne a fűtésre.
Egyszerű és hatékony! A tapasztalt háziasszony tudta, hogy a fűtőanyagtól függően mennyi idő kell a felfűtéshez, ehhez igazította a tészta kelesztési idejét, és a pontos időpontot a lángos segítségével mérte. Sőt, a lángos kivétele után például tejföllel megkenve meg lehet enni, amíg a kenyér sül. Én a tejfölbe szoktam tenni fokhagymát, de lehet mást is.
Mai utolsó kérdésem: mi köze az egésznek a pizzához? Feltételezem, hogy az előzőekből már világos, hogy a lángost lehet pizzával helyettesíteni vagy kombinálni. A római konyhában már ismert volt a kemence, és a tapasztalatok alapján feltételezem, hogy a pizza kialakulásában a hőmérés játszott szerepet. A különbség csak annyi, hogy délebbre többfajta maradék alapanyag állt rendelkezésre.
Másik kérdés, hogy miért sütünk lángost (itt a lángos nem azt az olajban sült ropogóst jelenti, amit zsírpapírban lehet kapni mindenfélével a tetején). Mert finom és mert fontos szerepe van a hőmérésben. A kenyérsütésben nem a tészta elkészítése, vagy maga a sütés a kihívás, hanem az, hogy pont akkorra keljen meg a tészta a szakajtóban, amikorra a kemence is kellő hőmérsékletű. Ezen a hőmérő nem segít, mert a felfűtés két-három órát vesz igénybe, míg a kenyértészta előkészítése egy-másfél óra. Tehát, az egyik folyamat már megkezdődött, amikor a másikat is kezdeni kell, hogy a kellő időben legyen minden rendben.
A harmadik kérdés: tudhatjuk-e hőmérő nélkül, hogy pontosan mikor elég meleg a kemence a sütéshez? Nem.
De akkor hogyan lehet mégis megbízhatóan kenyeret sütni? Aki már megpróbált kenyeret sütni kemencében vagy sütőben, az tudja, hogy az első próbák nem pont olyanok, amilyennek tervezte. Ennek az oka, hogy az egészhez kell egy nagy adag tapasztalat is. Nem véletlen, hogy annak idején ezt nem bízták akárkire, mert ha nem sikerült, akkor egy hétig azt kellett enni. A háziasszonyok annak idején kisgyerekkorukban kezdték a tapasztalatgyűjtést. Nekünk erre nincs időnk.
Nem húzom tovább, a megoldás a következő: A kemencét általában túl kell fűteni egy kicsit, de óvatosan. Ezután a tésztából előre előkészített kis darabot kinyújtogatjuk kézzel, nagyjából kerek formájúra, és amikor a hamut kivettük, betehetjük a lángosnak valót. Ez hamar kisül, ha a kemence melegebb a kelleténél vagy lassabban, ha nem. Ez elég világos jelzés a hőmérsékletet illetően. Ha gyorsan sült a lángos, akkor még várhat a kenyér bevetése, ha lassabban, akkor jöhet a kenyér. Rossz hír, ha nagyon lassan sül meg a tészta, mert akkor nem érte el a kemence a kellő hőmérsékletet, és ilyenkor bizony a kenyértésztának várni kéne a fűtésre.
Egyszerű és hatékony! A tapasztalt háziasszony tudta, hogy a fűtőanyagtól függően mennyi idő kell a felfűtéshez, ehhez igazította a tészta kelesztési idejét, és a pontos időpontot a lángos segítségével mérte. Sőt, a lángos kivétele után például tejföllel megkenve meg lehet enni, amíg a kenyér sül. Én a tejfölbe szoktam tenni fokhagymát, de lehet mást is.
Mai utolsó kérdésem: mi köze az egésznek a pizzához? Feltételezem, hogy az előzőekből már világos, hogy a lángost lehet pizzával helyettesíteni vagy kombinálni. A római konyhában már ismert volt a kemence, és a tapasztalatok alapján feltételezem, hogy a pizza kialakulásában a hőmérés játszott szerepet. A különbség csak annyi, hogy délebbre többfajta maradék alapanyag állt rendelkezésre.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése