A bableves főzés titkai

Többen kérdezték, hogy lesznek-e receptek. Persze, lesznek. Mi mással is kezdhetném a sort, mint a kedvencemmel: a bablevessel.

Mielőtt nekiálltam írni ezt a cikket, megnéztem néhány receptet az Interneten. Vannak köztük nagyon jók is, de mindegyikre jellemző, hogy valamit bele kell tenni ahhoz, hogy finom legyen. A kemencében főtt bableves ízét nem csak a belevalók adják, hanem a kemence is rásegít. A fazékról nem is beszélve, ezért az én receptem egyszerű:

Hozzávalók: egy csomag (fél kg) száraz tarkabab, kb. 70 dkg füstölt tarja, egy pár kolbász (én a száraz kolbászt szeretem), 2 közepes sárgarépa, 1 testes fehérrépa, egy csomó petrezselyem, egy fej vörös hagyma, egy-két gerezd fokhagyma, só (mennyisége a füstölt hús sózottságától függ). Most jönnének az ilyen, meg az olyan egyéb fűszerek, de csak túlbonyolítanánk a levest vele.

Az elkészítés kemencében a következő: Az előző este beáztatott babot felteszem egy fém fazékban a tűzhelyre és alágyújtok. Addig hagyom, amíg fel nem habzik, aztán leszűröm, és a babot beteszem a kerámia fazékba. Közben a répákat megtisztítom, megmosom és beteszem a fazékba. Itt jegyzem meg, hogy a hozzávalók berakási sorrendje a fazékba teljesen mindegy. A fokhagymát meghámozom, és felaprítom amilyen apróra csak tudom, és azt is beteszem a fazékba. A füstölt húst nagyobb kockákra vágom, a kolbászt kb. 5 cm-es darabokra vágom és az egészet beteszem a fazékba. A füstölt húst a darabolás közben alapos laboratóriumi elemzésnek vetem alá, hogy megállapítsam a sótartalmát, egyszerűen megkóstolom. Ettől függően adagolom a sót, aztán a fokhagymát is beleteszem, ha nem felejtem el. Ha elfelejtem, később is belerakhatom. Aztán felöntöm vízzel a fazék nyakáig.

Mindezt úgy kell intézni, hogy közben a kemence fűtését sem szabad elhanyagolni. Én általában pizzát és kenyeret is sütök egy befűtéssel, ezért ezután szoktam foglalkozni a tészta dagasztásával, mert mire a bablevest előkészítem, addigra megkel a kovász is.

A fazekat akkor veszem elő, amikor már a pizzát kivettem. Ez viszont fontos, mert a pizza sütése közben egyenlítődik ki és moderálódik a hőmérséklet a kemencében. A fazekat betolom a kemencébe, beteszem a sütni valót és bezárom a kemencét a tévővel (azaz a kemence belső ajtaja, vagy vasból, vagy vályogból készül, ami nem kapcsolódik a kemencéhez, ha kinyitjuk a kemence száját egyszerűen elvesszük, ha bezárjuk, odatesszük).

Innen kezdve fő a leves.
A legtöbb receptkönyv megad egy időt, amíg főzni kell. Ehelyett sokkal jobb időmérőt használok, a pizzát. A pizzát megesszük, beszélgetünk egy kicsit, és el is jön a kenyér ellenőrzésének ideje. A kenyérsütésnél majd elárulom, hogy ez mit jelent, a lényeg, hogy a fazékhoz nem kell hozzányúlni. A csipetkéket beszélgetés és a kenyér sütése közben elkészítjük. Szerintem a csipetke nagyon fontos alkotó eleme a bablevesnek, de a legmeghatározóbb a minőség szempontjából a rántás. A rántáshoz mindig zsírt használok, mert az az igazi. A kockára vágott hagymát üvegesre sütöm, és hozzáadok 2-3 kanál lisztet, amit kevergetek és pirítom. Aztán leveszem a tűzről, hozzáadok 3-4 teáskanál pirospaprikát, és felengedem vízzel. Most sem adok meg dl pontossággal mennyiséget, mert azt úgyis látni lehet, hogy mikor tudjuk simára (csomómentesre) keverni. Ezután eljött az ideje annak, hogy kivegyük a fazekat a sütőből, és elkeverjük benne a rántást, és hozzáadjuk a csipetkét. Utána újra vissza kell rakni a kemencébe, és ott is hagyhatjuk egy darabig. Például, egy jó kemencébe, ha szombaton délután betesszük a bableves főni, másnap ebédkor forrón vehetjük ki a fazekat.

Ezt a „receptet” lehet sütőhöz is igazítani, de akkor nem működik az egyik napról a másikra áthúzódó főzés. Sütőben is lassan kell főzni. A 180 fokos hőmérséklet magas a bableveshez. Az viszont biztos, hogy a cserépedényben készült bablevesnek más az íze, mintha ugyanazokból az alapanyagokból a gázon, vagy villanyon fémedényben főzzük meg. Aki nem hiszi, próbálja ki.