2008. december 23., kedd

Töltött káposzta

Sokféle receptet találtam, és a sajátom ezek valamilyen kombinációjából alakult ki. Nem követek a töltött káposztánál következetesen egyet sem, mert ha valamelyik hozzávaló épp akkor nincs, vagy másmilyen, mint a megszokott, akkor helyettesítem mással. A lényeg, hogy ha nem pont úgy rakom össze, mint az előzőt, még nem esem kétségbe. Így mindegyik töltött káposzta egyedi. Amit biztosan nem lehet helyettesíteni, az a káposzta. Bár már volt rá példa, hogy véletlenül levelet vettem, de ez sem tartott vissza. Vékony csíkokra vágtam az egészet, így senki sem vette észre a különbséget. Tegnap főztem egy nagy fazékban, mert az, karácsonykor kötelező. Azért kell, hogy nehogy éhen haljunk az ünnepek alatt.

A töltött káposzta elkészítési ideje nagyjából 18 óra. Gondolom, most az olvasó visszaretten a feladattól. A bátrabbaknak elárulom, hogy ebből a legnagyobb rész a kemencében töltött idő, amikor semmi más dolgunk nincs, csak szeretettel gondolni a készülő ételre. Én estefelé, vagy délután teszem be a fazekat a felfűtött kemencébe, és másnap ebédkor veszem ki, amikor még forró.

A hozzávalók: 1 kg darált hús, egy pár füstölt kolbász (a budakalászi hentestől), ˝ kg füstölt hús (én a tarját szeretem), 2 kg savanyú káposzta, 3-4 evőkanál zsír, 2-3 evőkanál liszt, 2 nagy fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 tojás, 1 zacskó gyorsrizs, só, szemesbors, majoránna, pirospaprikapor és végtelen mennyiségű tejföl a tálaláshoz.

A töltött káposzta előkészítését fűtés előtt végzem el, így jobban szervezhető a fűtés és egyéb más ételek készítése együtt. Először felteszem főni a rizst, majd előveszem a füstölt húst és a kolbászt. Kimosom a fazekat forró vízben, és lecsurgatom. Közben a kolbászt és a füstölt húst is nagyobb kockákra vágom, úgy, hogy a gombócokkal együtt meg lehessen találni őket a fazékban. Mire ezzel végzek, lehet előkészíteni a fazekat. Azt hiszem, ez a lépés a legfontosabb. A fazék belső részét szobahőmérsékletű zsírral kikenjük. Ezután beleszórom a lisztet, és megforgatom a fazekat, hogy a liszt beletapadjon a zsírba. Majd a pirospaprikát szórom a fazékba, amit addig forgatok, amíg a paprikapor is eloszlik a liszten. Így kapok egy belül rózsaszín fazekat. Ha marad olyan paprika, ami nem tapad le, az maradhat az alján. Ebből lesz a rántás.

Most jöhet a gombócgyártás. A darált húst belerakom egy tálba, és leveszem a tűzről az addigra már kész rizst, kiveszem a vízből, lecsurgatom, és a húshoz öntöm. A tojásokat, a sót, a kockára vágott hagymát, az apróra tört fokhagymát, a majoránnát jól összedolgozom. Amikor már jól összehangolódtak, kezdődhet a fazék megtöltése. Egy sor káposzta, ebbe beleszórok néhány szem borsot, egy sor gombóc, egy sor káposzta, egy sor füstölt hús, egy sor káposzta, egy sor gombóc, egy sor káposzta, egy sor kolbászdarabok, és így tovább, amíg el nem fogy az alapanyag. Ezután felengedem vízzel, hogy alaposan ellepje, és kész az edény.

A kemence felfűtése után várni kell, amíg a sütési hőmérsékletről visszahűl a főzésire, és akkor jön az utolsó előtti lépés: a fazék bemegy a kemencébe. A tévőt a helyére teszem, az ajtót bezárom, és kész.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit tehetünk addig, amíg a kemence visszahűl a főzési hőmérsékletére. A válasz nagyon egyszerű: sütni kell valamit. Rendszerint lángost, kenyeret, vagy pogácsát szoktam sütni, de most ezt próbáltam ki.

Másnap pedig kivettem a kész töltött káposztát. Ezúttal kicsit melegebb volt a kemence, mint szokott, ettől mintha kicsit finomabb is lett.

Minden olvasónak békés karácsonyt és eredményes, élménydús újévet kívánok!

9 megjegyzés:

Szamosi László írta...

Most kaptam a következő szóbeli megjegyzést, amit most így közzé teszek: Meg kéne említeni, hogy miért vágtam fel a káposztaleveleket és miért nem használtam egyet sem a húsgombócok becsomagolására.
A válasz egyszerű. Nem szeretem a levélbe csomagolt húsgombócot. Ha mégis valaki megkér rá akkor néhányat becsomagolok, de akkor azt az igénylőnek maradéktalanul el kell fogyasztania.

Kati írta...

Én azt szeretném megkérdezni, hogy a gombócok összetételének a receptje honnan származik? Másik kérdésem, hogy mi a jelentősége annak, hogy gyorsrizzsel kell keverni, és ha úgyis 18 órát fő a kemencében, akkor miért kell a rizst előre megfőzni? Azt már csak halkan kérdem, hogy én miért maradtam ki a kóstolóból?

Szamosi László írta...

Kati!

A recept alapja Pelle Józsefné, Minerva nagy szakácskönyvéből származik. Ezt módosítottam úgy, hogy a kemencében is működjön. A rizs előfőzése az alapreceptből van. Az elvem az, hogy a kemencében nem szükséges extra recept, mert az edénytől és a kemencétől lesz különleges az étel. Én azért szeretem a gyorsrizst, mert hamar kész van, és beleillik az ütembe. Legközelebb kipróbálom előfőzés nélkül.
A paprika kiváló.
A kóstolóból legközelebb nem maradsz ki.

Kati írta...

Köszönöm a felvilágosítást. Csak azért kérdeztem, mert nálunk otthon egészen másképp készült a töltelék. Türelemmel fogom várni a kóstolási alkalmat:-)))))

Szamosi László írta...

Hogy készült a töltelék?

Szamosi László írta...

Kati megadta a választ, amit most közzé teszek a teljesség kedvéért:

"1 kg. húshoz egy-két jó nagy maréknyi nyers rizs 1 nyers tojás, só, bors és pirospaprika."

Tehát még egyszerűbb.

peti111 írta...

Nagyon finom volt. :-)

Névtelen írta...

Mit szolnal egy kis tejfolhoz a talalaskor? Mi szeretjuk es gyakoroljuk, de gazdagon...
Pali

Fehérvári Attila írta...

Hát kérem, én csak gratulálni tudok Önnek! Élvezet volt olvasni leírását, jó érzés töltött el látván, milyen elszántsággal, megszállottsággal teszi amit tesz.
Ezek láttán még az sem zavart, hogy az a gombocos káposzta voltaképpen nem töltött káposzta, esetleg csak a nevében...
Szóval csak ámulok, bámulok és igen nagyra tartom Önt.
Javasolnám, készítse el a kolozsvári káposztát, illetve rakott káposztát kemencés változatban. Megboldogult gyermekkorom ízeit most is a számban érzem, elég ha visszagondolok drága fejkendős Nagyanyámra, amint minden második csütörtökön megsütötte a kemencében a finom kenyeret, mellé a kapros-tejfeles lángost, és persze az elmaradhatatlan cipót...

Fehérvári Attila,
Nagyvárad