A kemence belülről (kíváncsiaknak)

Ezt a cikket azoknak írom, akiket érdekel, hogy mi van odabenn. Persze mondhatjuk, hogy meleg, vagy ha azt a bizonyos Bencét kérdezzük, akkor kormos. Ez viszont így túl egyszerű lenne. Amikor megmutatom kemencéimet olyanoknak, akik még ilyet csak képekről, vagy múzeumban láttak, akkor többnyire a belsejére is rákérdeznek. Volt, aki a füstjáratokat, meg mindenféle trükköket keresett. Akadt olyan is, aki mindenáron szerette volna látni, hogy hogyan gyújtok a kemence sütőlapja alá. A hagyományos boglyakemence egyszerű egyterű. Szakaszos tüzelésre alakították ki. A szakaszos tüzelés azt jelenti, hogy a felfűtés után a sütés és a főzés a tűz leégése, és a parázs, a hamu kihúzása után kezdődött. Hetente egyszer vagy kétszer fűtöttek be. Ez a magyarázat arra, hogy felfűtés után egy meghatározott sorrendben lehet a kemencében először sütni, aztán főzni, és legvégül aszalni. A füst is hasznosult, nem ment csak úgy ki a szabadba. Ugyanis füstöltek vele.

Az igazán jó dolgok mindig nagyon egyszerűek.

A kemence az egyik legjobb példa erre.

Ahhoz, hogy megmutathassam, hogy mi van belül a kemencében kimásoltam egy rajzot Sabján Tibor A búbos kemence című könyvéből (91. oldal). A rajzon tulajdonképpen minden látszik. A kemence szája a szoba falában van, a fal ellentétes oldalán helyezkedik el a kémény, és a kéményen a kemence szájával szemben található egy ajtó, ahol a kéményt tudjuk lezárni.

Nálam két kis módosítással ugyanez valósult meg. Az első lényeges különbség, hogy nem bíztam abban, hogy a kemencetest stabilan, repedés nélkül összeköt a vakolt fallal, és ezért tulajdonképpen a kemencét a fal mellé építettem úgy, hogy a szája átnyúljon a falon, így a kemence szerkezetében a falnak nincs szerepe. A másik a kémény helye miatt más. Ugyanis a kémény, aminek a méretén a tervező és a kőműves is egyaránt csodálkozott, nem kerülhetett közvetlenül a kemenceszájjal egy vonalban. Ezért az a megoldás született, hogy a szobában felépült egy kisebb "szekrény", ami eltakarja a füstelvezetést. Ebbe a szekrénybe épült bele egyik oldalról a kemenceszáj, és a konyha felöli oldalról az ajtó. A kemence építéséről szóló bejegyzésemben már szó esett a kőművesről, akinek többször kellett elmagyarázni, lerajzolni a megvalósítandó falazást és a lyukakat a falakban, de nem említettem, hogy "kifelejtette" a kéményhez átvezető cső kivésését. Erre akkor jöttem rá, amikor bemásztam a két fal közé ellenőrizni az átvezetés méretét. Megdöbbentem, amikor láttam, hogy nem látom. Másnap aztán elővettem a mestert, aki tudta, hogy a kéménybekötés hiányzik. Két alternatívát ajánlottam fel. 1. Lebontja a falat, kivési a lyukat, aztán újra építi. 2. Bemászik, és belül kivési. A másodikat választotta. Kopácsolt rendesen. Előre szóltam, hogy megnézem, ha kész lesz. Efelől már semmi kétsége sem volt, így megcsinálta rendesen. Gondolom nem én vagyok a kedvenc ügyfele.

Végül elárulom, hogy a kemencében csak akkor van meleg, ha befűtötték, és ha jól befűtöttek, akkor a korom leég a faláról, ha Kisbence belebújik, nem lesz kormos.