A legújabb kemence, ami kályha

Ezt a kemencét eredetileg nem így terveztem, mert egy kályhára gondoltam, amikor a helyet készítettük. A kerámiagyártásra már nem maradt időm és a lyukat sem akartuk tovább nézni a falon.

A téli szünetben aztán vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem a fiam segítségével a kemence előkészítését. Ez kisebb mint a másik, és kívülről fűthető. Az előzőből maradt bőven cseréptörmelék, sőt az építés után is van még. A vályogot bontott vályogtéglából állítottuk elő a kellő vízmennyiség hozzáadásával. Azzal nem számoltam, hogy télen nem szárad olyan gyorsan a sár, mint nyáron. Az is gondot okozott, hogy az alapanyag szállítása és előkészítése nagy porral járt. Nem javaslom senkinek, hogy télen kezdjen bele az építésbe. Viszont mi elkezdtük, és ha már elkezdtük, végig is csináltuk.

A "design" Temerinből származik, összetett formájú, alul hasáb, felül boglya. Padkát helytakarékossági okokból nem terveztünk, mivel az ebédlőben van, oda lehet húzni a széket mellé, ha melegedni akar valaki. A képeken jól látszik az építés menete, először a hasábot raktam fel, kívül nagyjából függőleges falakkal. Belül egyre vastagabb felfelé haladva, hogy a fordított parabola alak meglegyen, mert szerintem a sütésnél annak nagyon fontos szerepe van abban, hogy a kemence alját egyenletes hősugárzás érje. Hét munkanap után így nézett ki kívül teljesen betapasztva. Belülre még nem mentem be befejezni, mert hideg volt, és őszintén szólva nem kellemes fagyban puszta kézzel tapasztani. Ez a kemence kisebb, mint az előző, így az én méreteimmel erősen végig kellett gondolni, hogyan férek be a lámpával, meg a vödörrel úgy, hogy a fejem fölötti részt is jól betapaszthassam. Ez tavaszra maradt, de addig viszont jól kiszáradt kívül, belül. Száradás közben alkalomadtán még egy kis egyengetés kellett, de a házban a belső munkálatok befejeződtek, kezdhettünk takarítani.

Ilyen látvány fogadja a bejárati ajtón belépőt. Azóta már világosabb lett, ahogy kiszáradt. Még nem meszeltem le, mert amúgy is ráfér egy alapos meszelés az egész ebédlőre, és akkor azzal együtt lemeszeljük a kemencét is. Ugye, mennyire összhangban van az ajtó, és a kemence felső részének az íve? Igen, egy kicsit sötét, de majd szép fehér lesz, amitől kisebbnek látszik majd, és beolvad a környezetbe, pont annyira amennyire kell. A tálaló szekrény tetején látszik az, amiről a következő bejegyzésben lesz szó.

Alig vártam már, hogy egy kicsit melegebb legyen és befejezhessem a belső tapasztást és a száját. Hála a globális felmelegedésnek, hamarosan eljött az idő, hogy bemászhassak és megcsinálhassam. Azóta már túl vagyunk sok begyújtáson, nagyon jól bírja és tartja is a hőt. Ugyanis, a kisebb mérete ellenére a tömege nem sokkal kisebb, mert az oldal falvastagsága különösen a vállánál elég nagy. Először a kupola melegszik fel, aztán az oldala. Nagyon kellemes meleget ad, arról nem is beszélve, hogy kiválóan süt és főz.