A kemence belülről (kíváncsiaknak)

Ezt a cikket azoknak írom, akiket érdekel, hogy mi van odabenn. Persze mondhatjuk, hogy meleg, vagy ha azt a bizonyos Bencét kérdezzük, akkor kormos. Ez viszont így túl egyszerű lenne. Amikor megmutatom kemencéimet olyanoknak, akik még ilyet csak képekről, vagy múzeumban láttak, akkor többnyire a belsejére is rákérdeznek. Volt, aki a füstjáratokat, meg mindenféle trükköket keresett. Akadt olyan is, aki mindenáron szerette volna látni, hogy hogyan gyújtok a kemence sütőlapja alá. A hagyományos boglyakemence egyszerű egyterű. Szakaszos tüzelésre alakították ki. A szakaszos tüzelés azt jelenti, hogy a felfűtés után a sütés és a főzés a tűz leégése, és a parázs, a hamu kihúzása után kezdődött. Hetente egyszer vagy kétszer fűtöttek be. Ez a magyarázat arra, hogy felfűtés után egy meghatározott sorrendben lehet a kemencében először sütni, aztán főzni, és legvégül aszalni. A füst is hasznosult, nem ment csak úgy ki a szabadba. Ugyanis füstöltek vele.

Az igazán jó dolgok mindig nagyon egyszerűek.

A kemence az egyik legjobb példa erre.

Ahhoz, hogy megmutathassam, hogy mi van belül a kemencében kimásoltam egy rajzot Sabján Tibor A búbos kemence című könyvéből (91. oldal). A rajzon tulajdonképpen minden látszik. A kemence szája a szoba falában van, a fal ellentétes oldalán helyezkedik el a kémény, és a kéményen a kemence szájával szemben található egy ajtó, ahol a kéményt tudjuk lezárni.

Nálam két kis módosítással ugyanez valósult meg. Az első lényeges különbség, hogy nem bíztam abban, hogy a kemencetest stabilan, repedés nélkül összeköt a vakolt fallal, és ezért tulajdonképpen a kemencét a fal mellé építettem úgy, hogy a szája átnyúljon a falon, így a kemence szerkezetében a falnak nincs szerepe. A másik a kémény helye miatt más. Ugyanis a kémény, aminek a méretén a tervező és a kőműves is egyaránt csodálkozott, nem kerülhetett közvetlenül a kemenceszájjal egy vonalban. Ezért az a megoldás született, hogy a szobában felépült egy kisebb "szekrény", ami eltakarja a füstelvezetést. Ebbe a szekrénybe épült bele egyik oldalról a kemenceszáj, és a konyha felöli oldalról az ajtó. A kemence építéséről szóló bejegyzésemben már szó esett a kőművesről, akinek többször kellett elmagyarázni, lerajzolni a megvalósítandó falazást és a lyukakat a falakban, de nem említettem, hogy "kifelejtette" a kéményhez átvezető cső kivésését. Erre akkor jöttem rá, amikor bemásztam a két fal közé ellenőrizni az átvezetés méretét. Megdöbbentem, amikor láttam, hogy nem látom. Másnap aztán elővettem a mestert, aki tudta, hogy a kéménybekötés hiányzik. Két alternatívát ajánlottam fel. 1. Lebontja a falat, kivési a lyukat, aztán újra építi. 2. Bemászik, és belül kivési. A másodikat választotta. Kopácsolt rendesen. Előre szóltam, hogy megnézem, ha kész lesz. Efelől már semmi kétsége sem volt, így megcsinálta rendesen. Gondolom nem én vagyok a kedvenc ügyfele.

Végül elárulom, hogy a kemencében csak akkor van meleg, ha befűtötték, és ha jól befűtöttek, akkor a korom leég a faláról, ha Kisbence belebújik, nem lesz kormos.

Fokhagymás-tejfölös lángos

Már írtam a lángos és a pizza rokoni fokáról, és azt gondoltam ennyi elég is. Tegnapelőtt azonban kaptam egy nagy receptkönyvet, tele lángosreceptekkel, nagyjából kilencvennel. A könyv kétféle lángost tárgyal, az olajban és a kemencében (vagy sütőben) sültet.

A következő recept a kemencében sült lángos alapreceptje. A fokhagyma nagyon fontos eleme, mivel rendkívül sok hasznos anyagot tartalmaz, ami több betegséget jobban gyógyít, mint a legfejlettebb tabletták. Vérnyomásstabilizáló és gyulladáscsökkentő hatása köztudott. Sajnos a civilizáció mellőzte, gondolom a szaga miatt. Olvastam, hogy Egyiptomban egész jól megvoltak a rabszolgák és a rabszolgatartók, amíg nem egyszer hatalmas rabszolga lázadás tört ki, amikor a rabszolgák napi fokhagyma adagját csökkentették. A feljegyzés szerint a lázadás addig tartott, amíg a rabszolgatartók vissza nem állították a fejadagot. Ekkor nyomban béke lett és a rabszolgák dolgoztak tovább a piramison. A fokhagymát a rómaiak is kedvelték és igen sokat fogyasztottak belőle. Azt hiszem most sokan azt gondolnák, hogy a római katonák azért jutottak el ilyen messzire a hódításban, mert amikor megérkeztek valahová, akkor a nép elájult a szaguktól. Ma a lángos jó kifogás arra, hogy rátegyünk belőle egy kicsit a fokhagymából. Amit a lángossütőnél kapunk az nem sok, de amit az olajban sült lángosra otthon teszünk sem több, mint egy gerezd. Az alábbi recept ennél kicsit többet ír. Én ezzel az adagolással értek egyet. Így van hatása.

Felhívom a figyelmet a recept első mondatára. Arra, amiből kiderül, nem kell semmi trükk a kemencés lángos tésztájához. Ha sütőben készítjük, sem kell semmi különös, csak egyszerű kenyértészta.

És most a recept:

Kenyérlángos (langalló, péklángos, pompos, vakarcs, vakarék)

Bármilyen kenyértésztából elkészíthető. Hozzávalók: 8 darab lángostészta, 2 dl tejföl, 10 dkg sertés-, vagy libazsír, 8-10 gerezd fokhagyma, liszt, só.

Kemencében - A hamut seprűvel elseprem, majd bevetem a kihúzott lángosdarabokat. Néhány perc múlva kész. A lángost sózom, majd fokhagymás tejföllel leöntve kínálom.

Sütőben - Egy tepsit, vagy sütőlemezt liszttel megszórok, majd ráterítem a kihúzott lángosokat és betolom a sütőbe. Kb. 15 perc alatt kész.

Fokhagymás tejföl: A zsírt megolvasztom, majd belekeverem a tejfölt és az átpréselt fokhagymákat. Melegen tartom.

Ugye milyen "lájtos"? Ki lehet próbálni, nem harap vissza, és sokkal egészségesebb, mint sok műanyaggal dúsított modernizált élelem jellegű anyag. Akkor kiváló, ha a nap végén az egész család eszik belőle, hogy mindenkin egyszerre mutatkozzanak a hatások.